Drágszél település története
Drágszélt, mint települést először 1387-ben említik, érseki birtokként. Túlélte a török megszállást, az 1500-as években is számon tartották adófizetőit. Növénytermesztésére búza, len borsó, lencse, fokhagyma és hagyma, állattenyésztésére a sertés, juh-tartás volt a jellemző. Jelentős volt a méhészete. A török kiűzése után, 1703-tól földesuraktól és a kalocsai érsektől bérelték a kalocsaiak Drágszél pusztát. A Mária Terézia által 1767-ben elrendelt ún. 9 kérdőpontos felméréskor a kalocsai határ kicsinysége miatt a bérelt puszták területét számították be a jobbágyok telki illetőségébe, így igazi kalocsai határrá vált Drágszél. Az 1769-es kalocsai puszták földrajzi neveinek adattárában a mai napig használatos nevek vannak: Barnaháza, Kisdrága, Kis Nyártó, Malomárok, Öreg Székes, Telek, Régi Szállás, Zsombékos, Orgontza. A XIX. század közepétől a puszták kötődése a városhoz egyre lazább lett, 1898. január 1-én elszakadtak Kalocsától.
Drágszél Homokmégy közigazgatatási egységhez tartozott, majd 1922-ben önálló lett. 1976-ban a szomszédos Miske községhez csatolták, de 1992-ben újra önállóvá vált. A Miskéhez való csatolás nem Önkéntes alapon történt, ezért az önállósággal a lakosok régi álma valósult meg. Mára a községnek 370 fő körüli a lélekszáma, a szövetkezetek megszűnésével a munkalehetőség jelentősen megcsappant.
Aki tehette, a városban keresett munkát. A lakosok többsége földművelésből él. A munkanélküliség csökkentésére a helyi közmunka programba minél több dolgozni akaró embert vonnak be, ahol szintén növénytermesztéssel ismerkednek, főképp nevelő célzattal. A lehetőségek korlátozottak, a mezőgazdaság, a hagyományőrzés, a falusi turizmus jelenthet kitörési pontot.
A falu egyik legnagyobb büszkesége hagyományőrző népi együttese, mely 1948-ban alakult, és kisebb-nagyobb hullámvölgyek közepette is a mai napig működik. Az együttes nagy sikerrel szerepel hazai és külföldi fellépéseken egyaránt, s ötször kiváló minősítést szerzett. Önszerveződéssel megalakult a Drágszéli Asszonykórus, kilenc csengő hangú helyi asszony rendszeresen fellép különböző rendezvényeken. Már ők is túl vannak első megmérettetésükön, mindjárt ezüst fokozattal végeztek a regionális népdalversenyen, ezzel is öregbítve a község hírnevét.
